Az adók módjára behajtható, kötelező termelői befizetés és az ezzel megegyező állami hozzájárulás maximum 4 százalékát a működtetési adminisztrációs feladatokra fordítaná a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) a kidolgozott új agrár-kárenyhítési rendszerben. Az összeg - 4-4 milliárd forintos éves gazdálkodói és költségvetési szerepvállalással számolva - több mint 300 millió forintot tenne ki. Az új rendszert – bár az erről szóló törvényjavaslat már a parlament előtt van – Brüsszellel is jóvá kell hagyatni. Ezért például egyelőre kérdéses, hogy az új szisztémát ki lehet-e terjeszteni az új elemként megjelenő árvízkárokra, vagy a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) mellé a nagyvállalati kört is be lehet-e vonni. Az új szabályozást hosszabb távon az is érinti majd, hogy az unió 2014-2020 közötti új Közös Agrárpolitikájában (KAP) a kockázatkezelési-jövedelembiztosítási szabályozás a vidékfejlesztési (kettes) pillérbe kerül. A gazdálkodók a piaci alapú agrárbiztosításokhoz 65 százalékos támogatást kaphatnának, amelynek éves teljes összege – a forint/euró árfolyamtól függően - 2,5-2,8 milliárd forint lehet. A VM a spanyol mintára kidolgozott rendszerhez az uniós területalapú támogatások (SAPS) 0,5 százalékának átcsoportosításával és 25 százalékos hazai kiegészítéssel teremtené meg a forrásokat. A tárca az összeállított új szabályozást kiindulási alapnak szánja, amelyhez a gyakorlati tapasztalatok alapján „jobbító szándékkal” már rövidtávon egészen biztosan „hozzá kell nyúlni” – jelentette ki a parlamenti mezőgazdasági bizottság ülésén Feldman Zsolt, a VM helyettes államtitkára.

Bár az új rendszer a termelői öngondoskodásra ösztönöz, az állam az eddigi agrár-kárenyhítési szabályozáshoz képest nem vonulna vissza, hanem pluszfeladatokat vállalna – húzta alá Feldman Zsolt. Hozzátette: a költségvetés a kockázatkezelésre több pénzt fordítana és jelentősen bővülne az intézményi munka is. Mint ismert, a parlament előtt lévő törvényjavaslat két alapvető pillérre, az állami és termelői befizetésekből táplálkozó, megújított agrár-kárenyhítési, illetve a piaci biztosítók bevonásával működő, üzleti alapú biztosítási konstrukcióra épít. Az első pillér az adók módjára behajtható, kötelező gazdálkodói hozzájárulásokból táplálkozna, amelyet az állam ugyanolyan mértékben toldana meg. A VM 4,1-4,1 milliárdos éves termelői befizetéssel és költségvetési szerepvállalással számol, így az új alap – szemben például a 4 milliárdos idei összeggel - évi 8,2 milliárd forintot tartalmazna. A piaci biztosításokat 65 százalékos díjtámogatással ösztönözné a tárca.
A minisztérium az állami feladatok ellátására a 8,2 milliárd forintos éves keret legfeljebb 4 százalékát különítené el, amely több mint 300 millió forintot tenne ki. A tárca az intézkedést azzal indokolja, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), a kormányhivatalok, a biztosítók és a minisztériumhoz tartozó Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) információs- és adatbázisait meg kell teremteni. Emellett azonban plusz teendőket kapna az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) és a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) is.
Az új kárenyhítési rendszer minden kkv-nak minősülő termelő számára kötelező lenne, aki az MVH-hoz egységes támogatási kérelmet nyújt be, illetve 10 hektárnál nagyobb szántót, 5 hektár feletti szántóföldi zöldségterületet vagy egy hektárnál több ültetvényt művel. Ezzel a hozzájárulást fizetők köre – például az őstermelőkkel – jelentősen bővülne. A rétekre, a gyepekre és a legelőkre a szabályozás nem vonatkozna. Az új rendszerhez a minimálisan meghatározott földméretnél kisebb területen gazdálkodók önkéntesen csatlakozhatnának, de vállalniuk kellene, hogy legalább három évig nem lépnek ki. Egyelőre bizonytalan viszont, hogy a szabályozás a kkv-knak nem minősülő nagyvállalatokra kiterjedhet-e, mivel az uniós előírások csak a kkv-k támogatását teszik lehetővé. A kérdés a javaslatcsomag most zajló, brüsszeli elismertetése (notifikálása) során dől el.
A termelőknek az alapba az eddigieknél többet, szántónál 800 forint helyett hektáronként ezer, szántóföldi zöldségféléknél 800 helyett 3 ezer, ültetvényeknél 2 ezer helyett 3 ezer forintot kellene fizetniük. Kompenzációhoz akkor juthatnának, ha káruk - a termőfölddel összefüggő, teljes gazdálkodásukra nézve - meghaladná a 30 százalékot. Új elemként a kárenyhítés a viharkárokra, a felhőszakadásokra és az árvízre is vonatkozna, de ez utóbbinál Brüsszel még közbeszólhat, mivel az uniós szabályozás itt általában a támogatást egész országokat érintő csapásoknál teszi lehetővé, vagyis a helyi árvízkároknál – amelyek jóval gyakrabban fordulnak elő – nem. Az uniós rendelkezések szerint a teljes kárenyhítő juttatás – a biztosítói kifizetéseket is ide értve – nem haladhatná meg a hozamérték-csökkenés 80 százalékát, vagyis a termelőknek 20 százalékos „önrészt” kellene vállalniuk. A gazdálkodók a maximálisan elérhető kárenyhítés mindössze 50 százalékát kaphatnák meg, ha várható jövedelmük legalább felére nem kötnek piaci mezőgazdasági biztosításokat. Belvízre pedig öt egymást követő év közül csak háromban vehetnének igénybe kármérséklő kompenzációt.        
A második pillérbe sorolt, spanyol mintára kialakított üzleti alapú biztosítási szisztémában a termelők 65 százalékos támogatást vehetnének igénybe, amelyhez a VM a forrásokat a SAPS pénzek 0,5 százalékának átcsoportosításával és 25 százalékos nemzeti társfinanszírozással teremtené meg. Ez évente 7 millió, illetve 2,3 millió eurós összeget tenne ki, amely – árfolyamtól függően - 2,5-2,8 milliárd forintnak felelne meg. Ezt már a tárca jövő évi költségvetése tartalmazza, a kárenyhítési alap 4 milliárdos állami feltöltése viszont csak 2013-tól indulna vagyis jövőre még a 2 milliárdos eddigi nagyságrendű költségvetési kiegészítés szerepel a VM-büdzsében. Ha a kártérítési és támogatási igények meghaladnák a pénzügyi lehetőségeket, a minisztérium arányos visszaosztást alkalmazna. 
A piaci alapon biztosítható káresemények köre az aszállyal, a tavaszi faggyal, a felhőszakadással és az árvízzel bővülne, amelyekre jórészt eddig nem lehetett biztosításokat kötni. Kezdő verzióként a VM egyes növényeket tartalmazó „alapcsomagot” állított össze, amelyet azonban a tapasztalatok függvényében módosítana. A tárca – tette hozzá a bizottsági ülésen Feldman Zsolt – a teljes új törvényjavaslatot kiindulási alapnak tekinti, amelyet - a gyakorlati információk birtokában - rövidtávon is egészen biztosan korrigálni kell majd.
A termelőknek az egységes támogatási kérelmek benyújtásakor kell majd jelezniük, hogy biztosítási díjtámogatásra igényt tartanak-e. Az 1-3 ezer forintos hektáronkénti kárenyhítési hozzájárulási kötelezettséget pedig az MVH állapítja majd meg, de nem vonja le a SAPS-forrásokból, ezért e pénzeket a gazdálkodóknak külön be kell fizetniük. Győrffy Balázs (Fidesz) szerint a szabályozás az oda-vissza utalásokkal nonszensz módon a bankokat támogatja, de a levonásra – állapította meg Feldman Zsolt – az uniós előírások nem adnak lehetőséget.
Nagyfokú nyilvánosságot kell biztosítani a befizetések négy százalékát kitevő állami pénzfelhasználásnak, és e keretet elkülönítetten kell kezelni, hogy az összeg más célok finanszírozására „ne csússzon át” – jelentette ki Font Sándor (Fidesz). Emellett úgy érvelt: kérdéses, hogy a kárfelméréseket eddig végző falugazdászok, hegybírók és MgSzH-szakemberek eredményeit a piaci biztosítók elfogadják-e. A tervezett rendszer – reagált ugyanakkor Feldman Zsolt – párhuzamosan működne, így például a falugazdászok is felhasználhatnák a biztosítói kárszakemberek véleményét.
A kormány azt szokta mondani, hogy az állattenyésztést támogatja, az új kárenyhítési rendszer a réteket és legelőket mégsem tartalmazza – fogalmazott Szabó Rebeka (LMP). Szerinte a szabályozásba az extenzív legeltetéssel foglalkozó gazdálkodókat is be kellene vonni, akik például a tavalyi belvizek nyomán komoly károkat szenvedtek. Ma azonban – hangzott el a bizottsági ülésen – e területek esetében nincs olyan szakmai mutató, amellyel a veszteségeket mérni lehetne. Emellett a termelők a kis hozamok miatt vélhetően rosszul is járnának, mivel jóval nagyobb biztosítási összeget kellene fizetniük, mint amekkora kártérítésre számíthatnának a természeti csapások bekövetkezése után.