Hosszabb távon jelentősen csökkenheti a mezőgazdasági növénybiztosítási díjakat a januártól hatályba lépő új kockázatkezelés törvény, mert jelentősen kibővíti a veszélyközösséget – állítja Schmidt Ákos, a riskonline.hu biztosítási portált működtető Európa Tender Kft. ügyvezető igazgatója. A parlament állami és termelői befizetéseire, illetve piaci alapú, üzleti biztosításokra épülő kétpilléres rendszert fogadott el, amely a biztosítások megkötését 65 százalékos támogatással is ösztönzi. A szabályozás új elemként a biztosítható események közé sorolja többek között az aszályt és a tavaszi fagyokat is, de ezek várhatóan továbbra is rendkívül veszélyesnek minősülő kockázatok maradnak. Schmidt Ákos szerint – amennyiben az Európai Bizottság erre lehetőséget ad – a kis- és a közepes vállalkozások mellé érdemes lenne bevonni a veszélyközösségbe a mezőgazdasági nagyvállalatokat is. A biztosítók – elsősorban eddigi gyakorlatukra támaszkodva – felkészülten várják az új szabályozás hatályba lépését, de – utalt rá az ügyvezető igazgató – az agrár-kárenyhítő alap és a biztosítók kárfelmérési rendszerét össze kellene hangolni.

Az új törvény sok szempontból előremutató rendelkezéseket tartalmaz, és a hazai mezőgazdaság e területen már régóta vár egy jó szabályozási megoldásra – állapította meg Schmidt Ákos. Szerinte a törvény fontos vívmánya lehet, hogy olyan széleskörű és finanszírozható veszélyközösséget alakíthat ki, amely valós megoldást nyújthat a gazdáknak a károk korrekt és költséghatékony rendezésében.
A gazdák közül mostanában viszonylag kevesen kötöttek növénybiztosítást, ezért az ügyvezető igazgató szerint a biztosítási kockázatok befogadása a biztosítóknak óriási kockázatot jelentett. A törvény hatálybalépésével viszont a biztosított mezőgazdasági területek száma nagymértékben bővül majd, ez pedig lehetővé teszi a kockázatok „szétporlasztását” az így alkotott veszélyközösségben.
Ennek hosszú távon a biztosítási díjak csökkenését kell eredményeznie – állítja Schmidt Ákos. Ma egy 20-30 hektáros üzemméretű szántóföldi növénykultúrára – növénytől függően - hektáronként 2000-3500 forintos díjakon köthetők mezőgazdasági biztosítások. A szőlő- és a gyümölcsterületek utáni díjakat ugyanakkor nehéz meghatározni, mert nagy a szóródás. Ha az új törvényben meghatározott, 65 százalékos támogatást is figyelembe vesszük, a díjak az ügyvezető igazgató szerint kockázatarányosan rendkívül kedvezők lehetnek. A biztosítóknak a növénybiztosításoknál átlagosan 90-100 százalékos kárhányaduk van, és ez azt jelenti, hogy a befolyt díjat év végéig a károkra általában ki is fizetik.
A törvény segítséget nyújthat olyan káreseményekre is, amelyekre korábban nem lehetett biztosítást kötni, elsősorban a nagy kockázat és a biztosított területek kis száma miatt. Ilyen kockázatok a belvíz, az árvíz, az aszály, a tavaszi fagy és a felhőszakadás. Az ügyvezető igazgató szerint jó eséllyel érdemes lesz igénybe venni a zöldség-, a gyümölcs és a szőlőtermelőknek a biztosítók kiegészítő szolgáltatásait, mert a korábbi horribilis díjakhoz képest komoly díjcsökkenés következhet be. Valószínűsíthető azonban, hogy bár a kockázatok a veszélyközösség kiszélesedésével számottevően csökkennek, az aszály, a belvíz és a fagykár továbbra is rendkívül veszélyesnek minősülő kockázat marad. Ezek ugyanis – főként az aszály és a belvíz - általában egy-egy régióra, vagy akár egy egész országrészre kiterjedő veszélynemek lehetnek, ezért a százalékos terméskiesésnél viszonylag alacsony károkkal kalkulálva is rendkívül magas összesített kármérték keletkezhet. Az árvíz és a  felhőszakadás viszont általában lokális kárként jelentkezik, ezért sokkal jobban kezelhető biztosítási szempontból – mondta Schmidt Ákos.
Szerinte előremutató intézkedés lehet, hogy az állam és a gazdák közös kárenyhítő alapjába befizetett összegek fel nem használt részét a következő évre át kell majd vinni. Mint ismert, a gazdálkodói hozzájárulásokat az állam hasonló mértékben egészíti ki, így a Vidékfejlesztési Minisztérium mintegy 4 milliárd forintos éves kárenyhítési összeggel számol. Ennek köszönhetően a törvény garanciát nyújthat egy hosszútávon fenntartható, tőkeerős agrár-kárenyhítési alap működtetéséhez. Ez pedig – az üzleti biztosítókkal együttműködve - néhány év múlva akár a költségvetéstől függetlenül is képes lesz a feladat ellátására még extrém időjárási körülmények között is.
Ha az európai jog lehetőséget ad rá, hasznos lenne bevonni a nagy mezőgazdasági üzemeket is a veszélyközösségbe – hívja fel a figyelmet Schmidt Ákos. Mint ismert, az új kárenyhítési rendszer a jövő évtől minden kis- és közepes vállalkozásnak (kkv) minősülő termelő számára kötelező lesz, aki az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz egységes támogatási kérelmet nyújt be. Egyelőre bizonytalan viszont, hogy a szabályozás a kkv-knak nem minősülő nagyvállalatokra kiterjedhet-e, mivel az uniós előírások csak a kkv-k támogatását teszik lehetővé. A kérdés – miként a parlamenti mezőgazdasági bizottság közelmúltbeli ülésén elhangzott - a javaslatcsomag most zajló, brüsszeli elismertetése (notifikálása) során dől el. Ugyanakkor a nagyvállalatok bevonásánál figyelni kell majd arra, hogy a kárkifizetés egyenlő legyen, és ne billentse a mérleg nyelvét a nagyüzemek felé az erős érdekérvényesítő hatásuk miatt. Tehát ha e lehetőséget az Európai Bizottság megadná, e területen plusz szabályzók beépítésére lenne szükség – közölte Schmidt Ákos.
Az ügyvezető igazgató szerint fontos része lehet a törvénynek, hogy erőteljesen ösztönzi a gazdákat a növénybiztosítás megkötésére. Az ösztönzés nem csak szankciót tartalmaz, hanem része a már említett, 65 százalékos támogatást is. Így az állam segítséget nyújt a gazdák a biztosítási díjfizetésében azzal, hogy annak egy részét átvállalja, de a kárkifizetésnél csak a kár összegének felére tarthatna igényt az, aki ennek ellenére úgy dönt, hogy nem köt biztosítást. A törvényalkotó szándéka az lehetett, hogy a négymilliárdos éves kockázatkezelési alap mellé bevonja a biztosítók tőkéjét is, ezzel jelentősen kiszélesítve a kártérítési lehetőségeket.
A rendszer működésének egyik sarkalatos pontja lesz a kárfelvétel és a kárrendezés kérdése – tette hozzá Schmidt Ákos. Mivel teljesen új rendszerről van szó, erről egyelőre semmilyen tapasztalat nincs. Fontos lenne, hogy a kárenyhítési alap, illetve a biztosítók kárfelvételét összehangolják, ugyanis előre borítékolhatók az anomáliák, ha két külön kárfelvételi rendszer működne.
Az ügyvezető igazgató szerint a biztosítók a jövő évben felkészülten várják majd ügyfeleiket az új szabályozási helyzetben. Alapvetően a korábban kialakított működési rendszerekre támaszkodva gond nélkül meg tudják oldani az új feladatokat. A gazdák számára azonban előnyös lehet, ha független alkusz ingyenes szolgáltatásait veszik igénybe, mert az alkuszok a gazdák érdekeit képviseli a biztosítóval szemben. Ugyanakkor fontos tudni, hogy kevés alkusznak van mezőgazdasági tapasztalata, ezért érdemes olyan társaságot választani, ahol a gazdák ügyeivel szakemberek foglalkoznak. A növénybiztosítások ugyanis sokkal bonyolultabbak, mint például a kötelező gépjármű-felelősség biztosítások.