Elégedett lehet Magyarország a 2014-2020 közötti új unió Közös Agrárpolitika (KAP) várható szabályozási rendszerével, mert ennél rosszabb forgatókönyvek is megvalósulhattak volna – állítja agromonitor.hu-nak adott interjújában Kapronczai István, a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (VM) tartozó Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója. Bár a ma még sok bizonytalanságot hordozó vidékfejlesztési (kettes) pillérnél fennállhat a forráscsökkenés veszélye, a közvetlen kifizetéseket tartalmazó (egyes) pillérben a magyar támogatási szint az uniós átlag felett maradna, miközben az éves gazdaságonkénti támogatások 300 ezer euró felett tervezett megvonása csupán néhány tíz hazai üzemet érintene. Az új KAP a takarékosságra, a tagországi források kiegyenlítésére és a termeléstől elválasztott támogatásokra törekszik, de a szintén célként kitűzött egyszerűsítés – legalábbis Magyarországon – csak az új elemként megjelenő kistermelői átalánytámogatásoknál valósulna meg. A közvetlen kifizetések új rendszerében a gazdálkodók a hektáronkénti alaptámogatásokra mintegy 140 eurót, az úgynevezett zöldkomponensekre 80 eurót kaphatnának, bár egyes értelmezések szerint komoly gondokat okozhat, hogy Brüsszel az alaptámogatások kiutalását a zöldítési feltételek teljesítéséhez kötné. A 2014-2020 közötti támogatási jogosultságokat a 2011-es földhasználat határozná meg, de a rendszer „nem lenne bebetonozva”, mert a nemzeti tartalékból új belépők is pénzhez juthatnának. Kapronczai István szerint minél hamarabb szükség lenne nemzeti agrárstratégiára, mert enélkül „sodródunk a tengeren”. A gazdálkodókat pedig fel kell készíteni az új KAP-ra, hogy a 2014-es hatályba lépés idejére a szabályozás minél átláthatóbbá váljon a számukra.

- A tagországok az idei első fél éves soros magyar uniós elnökség ideje alatt fogadták el a 2014-2020 közötti új Közös Agrárpolitika (KAP) főbb célkitűzéseit. Vannak-e olyan pontok, amelyekben az Európai Bizottság (EB) ősszel megjelentetett konkrét rendelettervezetei eltérnek a megállapodástól?

- A 2014-2020 közötti KAP először június 29-én kezdett kirajzolódni, amikorra az Európai Bizottság mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgatósága, a DG Agri elvégezte az első számításokat és elemzéseket. Az október 12-én nyilvánosságra hozott bizottsági rendelettervezetek nem mást, hanem inkább többet hoztak a június 29-i információkhoz képest. Korábban nem tudtuk például, mit ért az EB zöldkomponensek alatt. A közvetlen kifizetéseken belül előírt, 30 százalékos zöldítési átcsoportosítás a „levegőben lógott”, de nem volt ismert, mi lesz ennek a konkrét tartalma. Az EB októberben megjelentetett rendelettervezetei alapján indulhattak meg erről is az unión belüli éles tagországi viták.

- A bizottsági rendelettervezetek a legtöbb eddigi KAP-elemet tovább vinnék 2014-2020 között is, de mégis más rendszert alakítanának ki. Milyen filozófiaváltást tartalmaznak a megismert jogszabályi javaslatok?

- Az uniós agrárpolitikában egyenes vonalvezetést érzek, amely 1992 óta tetten érhető, és ezt vitte tovább az Agenda 2000 program, illetve a 2003-as újabb agrárreform is. Egyre inkább az érvényesül, hogy a támogatásokat minél nagyobb mértékben el kell választani a termeléstől, mivel az Európai Uniónak – elsősorban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) követelményei miatt – meg kell felelnie a liberalizálást szorgalmazó „globál-konform” elvárásoknak. Emellett a 2014-2020 közötti KAP-ban a takarékosság is kiemelt szerepet kap, mert a bizottság a kiadásokat a 2013-as nominális szinten fagyasztaná be. Markáns elem a támogatások kiegyenlítésére irányuló törekvés is, hiszen azokban a tagállamokban, ahol a felhasználható közvetlen kifizetések nem érnék el az uniós területi átlag 90 százalékát, ott a támogatások a különbség egyharmadával növelhetők lennének. Kifejeződnek az egyszerűsíti elképzelések is, amelyek azonban egyelőre számos kérdőjelet hordoznak, mivel valójában csak egy területen – a kistermelők átalánytámogatási rendszerében – valósulnának meg.

- A 2014-2020 közötti új KAP-nak éppen a vártnál jóval kisebb léptékű egyszerűsítés lehet az egyik legnagyobb hibája, hiszen az EB egyenként is több száz oldalas, rendkívül bonyolult jogszabályi anyagokat tett közzé. Úgy tudni, október óta a magyar szakértőknek is rendszeres brüsszeli háttéregyeztetésekre kell „kijárniuk”, mert számos ponton nem egyértelmű, pontosan mire is gondol a bizottság?

- Valóban az látszik, hogy az egyszerűsítés Magyarországon csak egyetlen körnek - a kisgazdaságoknak - jelentene könnyítést az eddigi szabályozáshoz képest. A tagországoknak a kistermelői átalánytámogatási formát kötelezően be kellene vezetniük, de az érintett gazdák dönthetnének arról, hogy ténylegesen csatlakoznak-e a rendszerhez. Kisebb mértékű egyszerűsítés néhány további esetben is megnyilvánul, mint amilyenek például az úgynevezett kereszt-megfeleltetési (cross compliance ) feltételek is, ahol a kritériumok száma a gazdálkodási követelményeknél öttel, vagyis az eddigi tizennyolcról tizenháromra, míg a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásainál héttel (nyolcra) csökkenne, más oldalról viszont a zöldkomponens bevezetése többletadminisztrációs terhekkel járna. Ez utóbbi kapcsán egyes értelmezések szerint a gazdálkodók a 2014-től újonnan belépő alaptámogatásokat is csak akkor vehetnék igénybe, ha a zöldítési kritériumoknak eleget tennének. A közzétett jogszabályi tervezetből ezt „olvassuk ki”, mivel az EB joganyagában az alaptámogatások és a zöldítési elképzelések „külön szálon futnak”, és a kettő összekapcsolása a bizottsági javaslatból csak kikövetkeztethető. Úgy ítélem meg, hogy ennél a rendeletterveteknek egyértelműbben kellene fogalmazniuk. Bár az októberben közzétett szabályozást más pontokon is nehéz értelmezni, emiatt nem kell rendszeresen Brüsszelbe járni. Telefonos szakértői bizottsági konzultációkra viszont gyakran szükség van, mivel az „ördög sokszor a részletekben bújik meg”.

- A leglényegesebb kérdés mindig az, hogy az agrárgazdasági szereplők a KAP-ban mennyi pénzhez juthatnak. Magyarország számára előny vagy inkább hátrány, hogy az Európai Bizottság a 2014-2020 közötti kifizetéseket a 2013-as szinten fagyasztaná be?

- A támogatások 2013-as szintű befagyasztását pozitívan értékelem, mert ennél rosszabb forgatókönyvek is megvalósulhattak volna. A pénzügyi elképzelésekkel főbb vonalaiban azért is egyet lehet érteni, mert a magyar támogatottsági szint az uniós átlag felett maradna, így az új KAP tőlünk az első pillérnél nem venne el uniós forrásokat, igaz, pluszpénzeket sem adna, míg a második pillérnél magában hordozná a támogatásvesztés fenyegetettségét is. Ez azonban nem minden tagországra lenne jellemző: Románia például a közvetlen kifizetéseknél kifejezetten jól járna, mert – a tagországok közötti kiegyenlítési törekvések részeként - több támogatást vehetne igénybe, és ez jó hír az erdélyi termelőknek is, akik 2014-től hektáronként 20 euróval nagyobb összeghez juthatnának. Ugyanakkor a támogatások egyes tagállamokban csökkennének, de ez általában azokban a nagyobb országokban – például Németországban – fordulna elő, amelyek ezt meg sem éreznék. A bizottsági tervek szerint egyébként a KAP első pillérében összesen 317,2 milliárd, a második pillérben pedig 101,2 milliárd eurós forrást lehetne felhasználni 2014-2020 között. E pénzeket egy további, 17,1 milliárdos összeg egészítené ki, így a teljes keret 435,6 milliárd eurót tenne ki. Az EB azonban mind a közvetlen kifizetési, mind pedig a vidékfejlesztési kasszát nominálisan fagyasztaná be, vagyis a támogatások reálértékben csökkennének. Az értékvesztés – a 2 százalékos tervezett éves uniós inflációval számolva – 2014-2020 átlagában mintegy 6 százalékos lenne.

- A termelőknek 2014-ben be kellene jelentkezniük a mai egységes területalapú kifizetéseket (SAPS) felváltó az új hektáronkénti alaptámogatási rendszerbe, hogy továbbra is uniós forrásokhoz juthassanak. Ugyanakkor minden olyan gazdálkodó jogosult maradna, aki 2011-ben is pénzeket kapott. Ez mennyire „betonozná be” a mára kialakult támogatási viszonyokat és zárná ki az esetleges újonnan belépő termelőket?

-  Pontosan nem lehet előre jelezni, mekkora területre hívnak majd le 2014-ben támogatást a hazai termelők. Az AKI-ban a hatásvizsgálatoknál a 2010-es jogosult területtel kalkulálunk, amely 4,97 millió hektárt tesz ki. Természetesen ennél kicsivel több vagy akár kevesebb is lehet a ténylegesen bejelentett jogosult terület 2014-ben. A rendelettervezet 2011-re vonatkozó kitétele a gazdálkodókra vonatkozik, vagyis azok a termelők részesülhetnek támogatásban, akik már 2011-ben is kedvezményezettek voltak. Ez azonban alig jelent korlátozást, mivel az új belépők a nemzeti tartalékból támogathatók lesznek. A tervezet szerint egyébként 2014-től támogatásra jogosult lenne minden olyan terület, amelyen elsősorban mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, illetve 2008-ban még támogatásra jogosultak voltak, de azokon bizonyos környezetvédelmi okokból mezőgazdasági tevékenységet már nem folytatnak, ezért a jogosultság a jelenleg hatályos jogszabályok szerint megszűnt.

- A gazdálkodók a hektáronkénti alaptámogatásokkal jóval kisebb összeghez juthatnának, mint amennyit az idén vagy például 2013-ban a SAPS-ban megkaphatnak. Értelmezhető-e ez úgy, hogy az új KAP-ban a termelők eddigi „kényelmi” pozíciója megszűnik, és a mostani nominális támogatottsági szint megőrzéséért is jobban meg kellene küzdeniük?

- Én nem úgy értelmezem, hogy a termelői kifizetések az alaptámogatási rendszer bevezetése miatt csökkennének, hanem úgy, hogy a gazdálkodóknak többet kellene teljesíteniük, ha az eddigi pénzekhez hozzá akarnának jutni. Számításaink szerint alaptámogatásként hektáronként 140 euró körüli összeg járna, és ezt a zöldítésért kapott források 80 euróval növelnék. Így a hektáronkénti támogatás 2014-től mintegy 220 eurót tenne ki, míg például a hazai termelők 2013-ban 230 eurós hektáronkénti SAPS-forráshoz juthatnak. Ez tehát azt jelenti, hogy a változtatások miatt nem kapnának lényegesen kevesebbet, bár kétségtelenül az is benne van a rendszerben, hogy az igénybe vehető támogatások azoknál csökkenhetnének, akik például a zöldítési követelményeket nem tartanák be. Ez azonban akkor okozna igazán nagy gondot, ha – miként az előbb már említettem – Brüsszel az alaptámogatások teljes felhasználhatóságát is a zöldkomponensek teljesítéséhez kötné.

- Több szakértő már most aggodalmát fogalmazza meg amiatt, hogy a termelők egy része – főként sok kisebb gazdálkodó – nem tudna eleget tenni egyes zöldítési előírásoknak. Ilyen lenne például az a diverzifikálásnak nevezett követelmény, amely szerint földjeikbe legalább három növényt kellene vetniük, mert ez kisebb területméret esetén nehezebben lenne megvalósítható. Ön is aggályosnak tartja a zöldítés részleteit?

- A kisebb gazdálkodók bejelentkezhetnének az új átalánytámogatási rendszerbe is, ahol a zöldkomponensek teljesítése nem lenne kötelező, úgyhogy a mi felméréseink szerint a diverzifikálás nagyon kevés gazdaságnál okozhatna gondokat. Brüsszel egyébként nem csak azt írná elő, hogy a termelők legalább három szántóföldi növényt vessenek, hanem azt is, hogy egyik kultúra részaránya sem haladhatná meg a 70 százalékot és nem lehetne kisebb 5 százaléknál. Így a bizottsági elképzelések alapvetően a monokultúrás termelés ellen hatnának, és ebben szerintem nincs semmi kivetnivaló. Több probléma adódhat a zöldítés másik két komponensével, vagyis az állandó legelők kötelező fenntartásával és a legalább 7 százalékos gazdálkodónkénti ökológiai terület megkövetelésével kapcsolatban. A legelők esetében hiányolom, hogy az EB nem veszi figyelembe az állattenyésztési körülményeket, ezért a termelők e területeket akkor sem számolhatnák fel, ha azokon állatokat már nem tartanának. Az ökológiai célterület növelése pedig azért lehet aggályos, mert drágítaná a gazdálkodást, így komoly versenyképességi kérdéseket vethetne fel. Bár egyes vélemények szerint az ökológiai kritérium Magyarországon 7 százalék helyett csupán 4-5 százalékos pluszkötelezettséget jelentene, mivel számos termelő az új előírásoknak már most is megfelelne. Az biztosra vehető, hogy a zöldítés az új KAP markáns része lesz, de elképzelhető, hogy e célokra a bizottsági javaslatban szereplőnél kevesebbet kell elkülöníteni. Több tagállam ugyanis sokallja a 30 százalékos mértéket, ezért előfordulhat, hogy a bizottság szűkebb - 5-10 százalékkal kisebb - keretbe is beleegyezik majd.

- Sok vitát váltottak ki azok a bizottsági elképzelések is, amelyek szerint 150 ezer eurós éves összeg felett a gazdaságok támogatása fokozatosan csökkenne, 300 ezer eurón túl pedig meg is szűnne. Ez azt jelentené, hogy a termelőnkénti maximális közvetlen kifizetések mértéke évi 300 ezer euró lehetne. Magyarországon hány gazdaságot érintene a degresszivitásként aposztrofált lefaragás?

- Az AKI-nál még folynak az üzemsoros számítások, de azt már most látjuk, hogy ez a támogatáscsökkentés a magyar gazdaságokat egyáltalán nem rázná meg. Ennek oka, hogy éves támogatásaikból a bérek, illetve a hozzájuk kapcsolódó adók és járulékok levonhatók lennének, a tervezett pénzelvonási rendszer pedig csak az így megmaradó összegre vonatkozna. Ugyanakkor a legtöbb termelőnél a támogatások és a levonások „egálban lennének”, tehát a degresszivitás miatt nem esnének el uniós forrásoktól. Ez azzal magyarázható, hogy a hazai gazdaságok zöme a növénytermelés mellett munkaigényes állattartással vagy kertészeti termeléssel is foglalkozik, ezért jelentős mennyiségű munkabért és közterhet fizet. Azt is ki kell emelni, hogy az uniós elképzelések a legális foglalkoztatás megtartására vagy növelésére ösztönöznének, így megegyeznének a munkahelyteremtésre irányuló magyar gazdaságpolitikai törekvésekkel is. Gond csak azoknál a termelőknél adódhatna, akik nagy területű növénytermelést folytatnak, állatokat pedig nem tartanak. Felméréseink szerint azonban ezek száma nálunk csupán néhány tízre tehető. Más a helyzet viszont például az Egyesült Királyságban, ahol a gazdaságok jóval inkább növénytermelésre specializálódtak. Náluk a degresszivitás sokkal jobban érvényesülne, ezért nem véletlen, hogy ott és több más hasonló termelési szerkezetű tagállamban növekszik az ellenállás a tervezett támogatáscsökkentéssel szemben. A viták nyomán még az is előfordulhat, hogy a bizottság meghátrál, és a degresszivitási szabályozás nem is lép életbe.

- Ma mindenesetre az EB azt tervezi, hogy a támogatáscsökkentéssel elvont közvetlen kifizetéseket a vidékfejlesztési pillérbe helyezi át, és azokból társfinanszírozás-mentes innovációs tevékenységeket ösztönözne. A kormány viszont amellett érvel, hogy a „lefölözött” összegek maradjanak az egyes pillérben és felhasználásukról nemzeti hatáskörben lehessen dönteni. Mi támasztja alá a hazai álláspontot?

- Nyilvánvaló, hogy minden eurónyi uniós támogatásnak meglenne a helye az egyes pilléren belül is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az új KAP kiemelt szempontként kívánja kezeli a kutatási-fejlesztési-innovációs (k+f+i) ügyeket. E célokra nem csak a degresszivitás miatt átcsoportosított pénzeket különítené el, hanem további 5,1 milliárd eurót szánna az egyes és kettes pillér forrásait kiegészítő, már említett 17,1 milliárd eurós költségvetési pluszkeretből is. Az agrár-innováció tehát az új KAP-ban az eddigieknél erősebb elem lenne, és ez számunkra is pozitív változást tükrözne, még ha az első pilléres összegek emiatt csökkennének is.

- Egybeesik viszont a kormányzati szándékokkal, hogy a fiatal gazdák támogatása nagyobb hangsúlyt kapna 2014-2020 között. Brüsszel viszont e jogcímen csak az újonnan belépő, negyven év alatti termelők segítését tenné lehetővé, a támogatható birtokméretet pedig 25 hektárban maximálná. Mennyire szűkítené ez a magyar mozgásteret?

- „Soványnak” érzem, hogy az új KAP-ban a fiatal gazdák számára a közvetlen kifizetésekből csak 2 százalékot lehetne elkülöníteni. A további megkötések ezen belül lépnének életbe, és én nem is elsősorban a negyven éves korhatárt, hanem a 25 hektáros birtokplafont érzem jelentősebb korlátnak, illetve azt, hogy a támogatások csak az első öt évben járnának. Az alapvető probléma az, hogy a magyar gazdatársadalmat az elöregedés jellemzi, ezért kulcsfontosságú kérdés, hogy az utánpótlást meg lehessen oldani. Ma már például a családi gazdaságok az átlagosnál magasabb morális-erkölcsi színvonalon élnek, a gyermekek nagyrészt továbbtanulnak, és nem biztos, hogy tanulmányaik befejezése után a családi gazdaság átvétele mellett döntenek. Ezért komolyabb támogatásokkal és jobb feltételekkel kellene ösztönözni őket a gazdálkodásra.

- A tagországok a közvetlen kifizetési rendszeren belül dönthetnének úgy, hogy a források 5 százalékát a gazdálkodási szempontból hátrányos térségekre fordítják. Megmaradna azonban a kedvezőtlen adottsági területek (KAT) eddigi támogathatósága a vidékfejlesztési pillérben is. Magyarországnak érdemes-e lekötnie az egyes pillérben KAT-jellegű pénzeket?

- Az eddigi kalkulációink azt mutatják, hogy az egyes pilléren belül nem lenne célszerű erre költeni éppen azért, mert a vidékfejlesztési KAT-támogatások megmaradnak. Az így felszabaduló 5 százalékot a közvetlen kifizetéseken belül más célokra hatékonyabban tudnánk felhasználni, és a két párhuzamos rendszert nehéz is lenne megfelelően összehangolni.

- Magyar szempontból egyértelműen előnyös lenne viszont, hogy Brüsszel továbbra is lehetővé tenné egyes ágazatok termeléshez kötött támogatását. Bekerülhet-e a kedvezményezetti körbe az eddig „mostohagyerekként” kezelt sertés- és baromfiágazat is?

- Az összevont gazdaságtámogatási rendszert (SPS) használó országok a közvetlen kifizetések 5 százalékát, az SAPS-ot alkalmazók – így Magyarország is – 10 százalékát fordíthatnák termeléshez kötött támogatásokra 2014-2020 között. A rendszer lényegében nem változna, így továbbra is azokat az ágazatokat – elsősorban a tej-, a szarvasmarha, a juh-, a kecske- és a rizstermelést – lehetne ily módon forrásokhoz juttatni, amelyek a mostani uniós szabályozás úgynevezett 68-as cikkelye alapján pénzeket kaphattak. Magyarországnak e lehetőséget azért is ki kellene használnia, mert az állattenyésztést az új KAP sem igazán részesítené előnyben, így a hazai állattartókat leginkább a termeléshez kötött támogatásokkal lehetne uniós forrásokat adni. Az viszont a Közös Agrárpolitika alapfilozófiájába ütközne, hogy e rendszer a sertés- és a baromfitermelésre is kiterjedjen, mivel a brüsszeli logika szerint a két abrakfogyasztó ágazat a szántóföldi növénytermelésre vonatkozó szabályozáson „keresztül” részesül támogatásokban. Elképzelhetetlen, hogy a bizottság álláspontját ebben a kérdésben az új KAP-ról szóló viták során meg lehetne változtatni, noha ez magyar szempontból kétségtelenül előnyös lenne.

- Ön az imént már említette, hogy az egyszerűsített átalánytámogatási kistermelői rendszer új elemként jelenne meg 2014-2020 között. Magyarországon hányan választhatnák ezt?

- Az Európai Bizottság a közvetlen kifizetések 10 százalékát biztosítaná az egyszerűsített kistermelői támogatásra, amely gazdánként évente 500-1000 eurót tenne ki. Az eddigi számításokból az derül ki, hogy Magyarországon az érintett termelők az 1000 eurós plafonhoz közeli éves összeget vehetnének igénybe. Az EB hazánk esetében termelőnként csaknem 900 eurós támogatással kalkulál, mi pedig 1000 eurós lehetséges összeget mutattunk ki. Ma az igazi kérdés az, hogy a 180 ezer regisztrált gazdálkodóból az új lehetőséget ténylegesen mennyien választják majd. Mi most körülbelül 70 ezer átlépővel számolunk. Persze erre az esetre is igaz, hogy a „puding próbája az evés”, de úgy ítéljük meg, hogy az egyszerűsítés e kör számára komoly érdekeltségét teremt az új rendszer választásához.

- Az előzőekből is kitűnt, hogy Brüsszel a közvetlen kifizetéseknél számos átcsoportosítást írna elő, illetve tenne lehetővé a tagállamok számára. Magyarországon a mintegy 1,3 milliárd eurós éves támogatási keret hány százalékát kellene „elvenni” az alaptámogatásoktól?

- A zöldítésre 30 százalékot, a kisgazdaságokra 10 százalékot, az úgynevezett nemzeti tartalékra 3 százalékot, a fiatal gazdákra pedig 2 százalékot kötelezően el kellene különíteni. A választható elemek közül várhatóan élünk majd a 10 százaléknyi, termeléshez kötött lehetőséggel, míg a kedvezőtlen adottságú térségekre (KAT) 5 százalék eshetne. Így összességében 60 százalékot csoportosíthatnánk át, miközben alaptámogatásra a közvetlen kifizetések 40 százaléka maradna. A KAT elhagyásával, illetve a várhatóan ki nem használt keretekkel kalkulálva viszont az alaptámogatásokra 52-53 százalék jutna. Úgy látjuk, hogy például a kistermelői "borítéknál" nem tudjuk majd kitölteni a 10 százalékos teljes támogatási lehetőséget.

- A közvetlen kifizetések mellett az új KAP másik hangsúlyos része a vidékfejlesztés maradna, ahol viszont a bizottság megszűntetné az eddigi „tengelyeket”. E változtatás mennyire módosítaná a vidékfejlesztési súlypontokat?

- A mostani vidékfejlesztési tengelyek valóban megszűnnének, de az eddigi célokat az új KAP is továbbvinné. A vidékfejlesztési kasszán belül például a Leader-re 5 százalékot különítenének el, de további markáns elemeket nehéz lenne említeni, mert az új KAP-on belül ma a vidékfejlesztés számít a legbizonytalanabb résznek. A közzétett bizottsági rendelettervezetben sokkal több az opcionális értelmezési lehetőség, így számos konkrétumra csak akkor derülhet fény, ha Brüsszel a pénzfelhasználáshoz szükséges magyar országtervet elfogadja. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy nagyon jó vidékfejlesztési programot állítsunk össze.

- Ugyanakkor egy markáns újítás, a mezőgazdasági kockázatkezelés támogatása megjelenne az uniós vidékfejlesztésen belül. Az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el az új hazai agrár-kárenyhítési törvényt, amely komoly változásokat tartalmaz az eddigi szabályozáshoz képest. A friss magyar jogszabály mennyire felel meg az EU-s törekvéseknek?

- Az állami-termelői befizetésekre és a piaci alapú, üzleti biztosításokra épülő új kétpilléres törvénnyel Magyarország megelőzte az uniós szabályozási törekvéseket. Rendkívül fontosnak tartom az új jogszabályt, mert a globális éghajlatváltozás miatt a gazdálkodók termelési kockázata növekszik. A termésmennyiség és a felvásárlási árak ingadozása kiszámíthatatlanná válik, és ez jövedelem-instabilitást okoz. E helyzetben előremutató, hogy az új hazai törvényt a parlament konszenzussal fogadta el, és szintén pozitívum, hogy a mezőgazdasági kockázatkezelésnek az új KAP-ban is hangsúlyos szerep jut. Ma általános tendencia, hogy a biztosítási ágazatban is komoly gondok vannak: a biztosítók egyre kevésbé hajlandók felvállalni az agrárkockázatokat, többen pedig a kivonulást is mérlegelik a mezőgazdasági szektorból. Remélhető, hogy az új agrár-kárenyhítési szabályozás előrelépést hoz, és a termelőket és a biztosítókat is a közös és megvalósítható kockázatvállalás felé „szorítja”.

- A KAP harmadik fontos szegmensét a közös piacszervezési intézkedések alkotnák 2014-2020 között is. A bizottsági javaslat az eddigi szabályozási eszközöket vinné tovább, de központi beavatkozások helyett – például a tej- és a cukorkvóták megszűntetésével - mintha több területen is nagyobb önállóság felé terelné a tagállamokat. Markáns irányváltás ez?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a bizottsági álláspont mögött komoly liberalizálási törekvések húzódnak meg. Ezek azonban veszélyeket is magukban hordoznak, mert például a cukorkvóták előrehozott, 2015-től tervezett felszámolása az egész Európai Uniót kiszolgáltatottá tenné a nemzetközi cukorpiacnak, miközben a közösségi termelés kevésbé versenyképes más országok – leginkább Brazília – nádcukorgyártásával. Ezért az uniós piacszabályozásban a liberalizálási célok mellett más szempontokat is érdemes lenne figyelembe venni: így például azt, hogy az élelmiszertermelés egyre inkább politikai-nemzetbiztonsági kérdéssé válik. Ebből kiindulva Magyarországnak az az érdeke, hogy a stabilitást nyújtó uniós cukorkvóta rendszer minél tovább, legalább 2020-ig fennmaradjon. Ezt a kormány már kezdeményezte is Brüsszelben.

- Ezzel párhuzamosan politikai körökben is egyre többször vetődik fel, hogy a hazai önellátási szint növelése érdekében új cukorgyára(ka)t kellene építeni. Az érvelések szerint így lehetne elérni, hogy a 300 ezer tonnás éves belföldi cukorigény egyharmadához elegendő mai termelést bővíteni lehessen. Ön mennyire tartja reálisnak a gyárberuházási ambíciókat?

- Ha pusztán a szakmai szempontokat vesszük alapul, pesszimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy a cukorgyári beruházások mennyire lennének megvalósíthatók. Ahogy azonban már említettem, az élelmiszergazdaság helyzetének megítélését számos más tényező is befolyásolhatja. Politikai megközelítésben például fontos lehet, hogy a cukorszektor jelentős foglalkoztatási szerepet tölthet be a termelésben és a feldolgozásban egyaránt. Tehát a beruházások kérdését komplex módon, nem csak gazdasági, hanem például társadalmi szempontból is elemezni kell. A mezőgazdaságot általában is úgy kell tekinteni, hogy nem kizárólag ökonómiai terület, hanem egyúttal a társadalmi berendezkedés fontos része is.

- A Vidékfejlesztési Minisztérium most készíti tízéves Nemzeti Vidékstratégiáját, amely – az új KAP-hoz hasonlóan – 2020-ig jelölné ki a fő irányokat. Bár a tárca a koncepció társadalmi vitáját már tavasszal lebonyolította, a dokumentum véglegesítésével „megvárta” a 2014-2020 közötti uniós szabályozásról szóló konkrét rendelettervezeteket. A megismert hazai stratégiai célok miként illeszkednek a bizottsági elképzelésekhez?

- A stratégia megalkotásának is feltétele, milyen lesz a 2014-2020 közötti új KAP, ezért az anyag véglegesítésével érdemes volt megvárni az október 12-én megjelentetett bizottsági rendelettervezeteket. Én azt tartom kulcsfontosságúnak, hogy az országnak legyen végre elfogadott agrárstratégiája, amely lehetőleg minél hosszabb távra szól. Eddig ugyanis - főként a 2000-es évek eleje óta - „sodródtunk a tengeren”, mert nem volt ilyen hivatalos stratégiai anyagunk. E helyzetből ki kell törni, és ha most nem is sikerülne száz százalékos, minden lényeges igényt kielégítő dokumentumot elfogadni, egy belső problémákkal küzdő stratégia még mindig jobb körülményeket teremtene, mintha semmilyen koncepció nem születne.

-  Összességében mennyire változhat meg a további tagországi viták során az új Közös Agrárpolitika nyilvánosságra hozott jogszabályi koncepciója és mikorra kellene befejeződniük a bizottság és a tagállamok közötti egyeztetéseknek?

- A bizottsági jogszabályi javaslatok már október óta is kaptak „hideget-meleget”: az Európai Parlament például még radikálisabb reformokat sürget, míg sok tagország a tervezett lépéseket is sokallja. Összességében azonban úgy ítélem meg, hogy néhány ponton lehetnek százalékos vagy más jellegű módosítások, de a szabályrendszerben lényegi változtatások már nem várhatók. Az új Közös Agrárpolitika a magyar mezőgazdaság jövőbeni fejlődésének nem akadálya, hanem előmozdítója lesz, ezért a KAP fennmaradásához alapvető gazdasági-politikai érdekünk fűződik. A rendelettervezetekről szóló vitákat 2012-ben le kellene zárni, hogy a tagországoknak - 2013-ban - legyen idejük a felkészülésre a 2014. január elsejei hatálybalépésig. Az átállás ugyanis nem megy majd egyik napról a másikra, és ennek kapcsán különösen fontos lesz, hogy a hazai gazdálkodók az új szabályozásról megfelelő tájékoztatást kapjanak. A SAPS indításakor is az volt például a legnagyobb probléma, hogy későn ébredtünk, ezért a szaktanácsadási hálózat az információkat nem tudta jól közvetíteni, így a gazdálkodók nagy része olyan szabályozási-támogatási rendszerben találta magát, amelyet nem értett. Arra kell tehát törekedni, hogy az új KAP a hatálybalépésig minél átláthatóbbá váljon a termelők számára.