Rejtélyes kinézetű, száj nélküli ezüstkárászra bukkant a Szegedi Vadaspark állatgondozója a gólyák etetésére szánt friss halszállítmányban. A torz szájnyílás helyét vékony, rugalmas, hártyaszerű bőr fedte, a hal mégis életben volt, sőt az eset idejére már körülbelül tízdekás testtömegűre nőtt.

A Szegedi Vadaspark állatgondozója, Lévai József egy különös fejformájú ezüstkárászra figyelt fel 2010 őszén a gólyák etetésére érkezett friss halszállítmányban. Jobban szemügyre véve kiderült, hogy a halnak nincs szája. Alsó állkapcsának valamiféle tátogást imitáló mozgatására ugyan képes volt, de rés ilyenkor sem keletkezett nem létező ajkai között, mert a szájnyílás helyét vékony, rugalmas, hártyaszerű bőr fedte. Hogyan maradhatott életben, és hogyan érhetett el körülbelül tízdekás testtömeget egy száj nélküli hal? - fordult Lévai József a Magyar Haltani Társasághoz (MHTT).
Az eset valóban különös, de reális magyarázat adható rá – közölte Harka Ákos, az MHTT elnöke. A hal nyilvánvalóan a jobb oldali kopoltyúfedőjén lévő nyíláson át vette fel a táplálékot. Ezt úgy érte el, hogy légző izmainak megfeszítésével és alsó állkapcsának lefelé mozdításával megnövelte száj- és kopoltyúüregének térfogatát, miáltal abban vákuum keletkezett, és a hiányos kopoltyúfedő által szabadon hagyott résen keresztül beáramló vízzel a táplálék is megfelelő helyre került.
A kis torzszülött életrevalóságát mutatja: megtanulta, hogy társaival ellentétben neki nem függőleges testhelyzetben, hanem oldalára fekve kell megközelítenie a táplálékot, ráadásul túl kell úsznia rajta, hogy vákuumkeltéskor éppen a kiszemelt falat fölé kerüljön a táplálék felszippantására és légzővíz beáramlására egyaránt szolgáló rés. Az azonban már kideríthetetlen, hogy ez a "pótszáj" fejlődési rendellenesség vagy sérülés következtében alakult-e ki, netán a kopoltyúfedő éveken át tartó "rendellenes használata" alakította ilyenné – közölte a társaság elnöke.