Kettészakították a tavalyi sororozatos természeti csapások a hazai gazdatársadalmat - jelentette ki az agromonitor.hu-nak adott interjújában Szaxon J. Attila, az agrárintegrátori piacon meghatározó bábolnai IKR Kereskedelemfejlesztési Zrt. vezérigazgatója. A Dunántúlon nincsenek pénzügyi nehézségek, miközben az alföldi gazdák filléres gondokkal küzdenek. Ugyanakkor az IKR az idén már a gépforgalmazás növekedésével számol, de a vetőmag- és a műtrágya-felhasználásban továbbra is "nonszensz spórolást" érzékel. A gabonapiacot eközben az évi 50-70 milliárd forintra tehető áfacsalások is sújtják, míg a tavalyról származó, vis maioros felvásárlási viták nyomán a cég akár 200 per megindítására is kényszerülhet a termelőkkel szemben. Szaxon J. Attila szerint továbbra sem látható banki irányváltás az agrárium finanszírozásában, az IKR-t pedig - fogalmazott - a pénzintézetek kifejezetten "kivéreztették". A társaság a leszálló agból a tevékenységek szétválasztásával igyekszik kimenekülni, amelyhez azonban többek között a Nemzetgazdasági Minisztérium engedélyét is meg kell szereznie a vállalat 6 milliárd forintos, állami garanciával ellátott MFB-hitele miatt. Az IKR a tőkebevonásról továbbra is a "magyar gyökerű" Andrej Babis nevével fémjelzett, cseh Agrofert csoportottal tárgyal, amely a vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-kereskedelemre létrehozott IKR Agrárcentrum Kft.-t veheti meg, vagy akár közvetlen tulajdonrészt is vásárolhat az IKR-ben. A tranzakció után a cég őszre kapcsolódhat be "teljes erővel" a hazai agrárintegrátori piacba. A két legnagyobbnak tartott hazai agrárgazdasági befektető - állapította meg a vezérigazgató - alapvetően eltérő üzleti filozófiát képvisel: Csányi Sándor komplett vertikumot épít, míg Leisztinger Tamás tipikus pénzügyi befektetőnek számít.

- Az elmúlt évi természeti csapásokkal járó belvizek súlyos károkat okoztak a mezőgazdaságban, és a veszteségek – a közben egekbe szökő gabonaárak ellenére - számos gazdálkodó anyagi pozícióját megrendítették. Az IKR tapasztalatai szerint milyen pénzügyi helyzetben vannak ma a termelők?
- Egyértelműen látszik, hogy kettészakadt a gazdatársadalom. A bevételeket a növénytermelés határozza meg, de mára a termelők között óriási különbségek alakultak ki. A differenciálódást az okozta, hogy a tavalyi természeti csapások a gazdálkodókat különbözőképpen érintették. A Dunántúlon, ahol alig voltak károk, nincsenek pénzügyi nehézségek, miközben Kelet-Magyarországon az 50-100 hektáros, közepes gazdaságoknak is filléres gondjaik adódnak. Kéthetente vizsgáljuk termelői kinnlevőségeinket, és azt tapasztaljuk, hogy az alföldi termelők már egy-két millió forintos tartozások esetén is visszafizetési átütemezést kérnek. Úgy látjuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hadú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egyes gazdálkodók az idén kénytelenek lesznek feladni a termelést.
-  Az állattenyésztésben az előző és a mostani kormány is a termelési feltételek javítását tűzte célul, hogy a pozíciók erősödjenek a növénytermelés egészségtelennek tartott túlsúlyához képest. Látszik-e itt valamilyen előrelépés?
- Az állattenyésztés évek óta haldoklik a versenyképességi gondok miatt. A tehén- és a sertéstartásban – a Pécsváradi Agrover Kft. és a szintén pécsváradi Kelet-Mecsek Kft. révén - mi is érdekeltek vagyunk, és szinte minden évben azt kell mérlegelnünk, hogy az állományokat felszámoljuk-e vagy sem. És azt kell mondanom, ez még a „jobbik” döntési helyzet, mert a jelentős hitelekkel terhelt állattenyésztő gazdaságok sokkal inkább kényszerpályán mozognak. Például a korábbi állami tulajdonú, privatizált Enyingi Agrár Zrt. tehenészetében, amely jelentős támogatott beruházási hitelekkel működik, kényszerűségből tovább kell folytatni a termelést és a tej árától függően évről-évre be kell vállalni az esetenként sokmilliós veszteségeket.
- Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásoknál kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az uniós források zömét közvetítő Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) nem a versenyszférára koncentrál. Eközben pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) – amelynek pénzügyi mozgástere beszűkült a költségvetési korlátok és zárolások miatt – legfeljebb kedvezményes MFB-hitelekkel juttathat az ágazatba hazai pluszforrásokat. Ki lehet-e jelenteni, hogy e helyzetben számos termelőt az uniós terület alapú támogatások (SAPS) tartanak életben?
- A SAPS pénzek természetesen mindenkinek jól jönnek, és akiknek rosszul megy, azoknál akár a túlélést is jelenthetik. Összességében is az állapítható meg, hogy az uniós forrásokra szükség van a gazdálkodás eredményességéhez. A mezőgazdasági termelők évente 50-70 milliárd forintos nyereséget érnek el, miközben 170 milliárdos SAPS és 40 milliárdos agrár-környezetgazdálkodási támogatást kapnak. Ebből is látható, hogy az eredmény a támogatások 25 százalékának felel meg. Úgy is mondhatjuk, hogy e támogatások nélkül a mezőgazdasági szféra összességében komoly veszteséget termelne.
- A társadalmi vita alatt álló Nemzeti Vidékstratégiából kitűnik, hogy a VM markánsan át kívánja alakítani a mezőgazdasági üzemi szerkezetet. A tárca a kis- és a családi gazdaságok felé fordul, és ezek megerősítésére csoportosítja át a mozgósítható uniós és nemzeti pénzeket. Milyen változásokat hozhat a mezőgazdaságban az új agrár- és vidékpolitika?
- A rendszerváltozás óta sokféle mezőgazdasági politikának és áramlatnak letettünk tanúi, de mindig bebizonyosodott, hogy egy-egy üzem – főként a szántóföldi növénytermelésben – annál versenyképesebb, minél nagyobb. Vannak persze olyan résztevékenységek – ezek jellegét sokan példáként a tulipánhagyma-termeléssel érzékeltetik -, amelyeknek lehet létjogosultságuk, de az ország adottságainak kihasználásához a nagyüzemi növénytermelésre feltétlenül szükség van. Természetesen a különböző politikai hullámok e gazdálkodási szerkezetet időről-időre befolyásolhatják, és esetenként pozitív módosulásokat is hozhatnak. Torgyán József kisgazda pártelnök agrárminisztersége alatt például, amikor a családi gazdaságok legutóbb voltak kiemelt szerepben, rengeteg kis mezőgazdasági gépet adtunk el. Tartottunk attól, hogy a termelők egy része a vételárat nem fizeti ki, de nem így történt, és az akkori intézkedések jelentősen javították a családi gazdaságok gépesítettségi helyzetét.
- Tavaly viszont a mezőgazdasági gépbeszerzések is drasztikusan csökkentek az extrém időjárási körülmények miatt, és továbbra is kérdéses, hogy a termelőknek lesz-e pénzük a gépberuházásokra. Várható-e keresletnövekedés az idén?
- Az elmúlt évben az IKR traktoreladásai 25 százalékra, kombájnértékesítései 10 százalékra estek vissza az előző évhez képest, de az idén már a 6 milliárd forintos tavalyi forgalom kétszeresére, azaz 10 milliárdon felül árbevételre számítunk. A gépbeszerzéseknél érzékelhető leginkább az a jövedelmezőségi különbség, amely a nyugat- és a kelet-magyarországi gazdálkodók között kialakult. A dunántúli termelők a legjobb felszereltségű, legértékesebb traktorokat és kombájnokat is keresik, míg a belvízzel sújtott alföldiek szinte semmit sem vesznek. Mivel az uniós és a nemzeti támogatásokkal ösztönzött gépvásárlási programok befejeződtek, lassan növekvő növénytermelési géppiaccal számolunk. Ez azonban kiszámíthatóságot is jelenthet, mert a gépvásárlások a gazdálkodóknál is tervszerűbbé válhatnak, és a termelők az eddigieknél jobban meggondolják majd, hogy a következő három-öt évben milyen gépekbe ruháznak be. Az állattenyésztéshez kapcsolódó berendezések – a bálázók, a kaszák, a rendképzők vagy a rendkezelők – piaca ugyanakkor szinte „kihalt” az állattartók már említett, jövedelmezőségi és versenyképességi gondjai miatt.
- A jövedelmezőségi gondokat a műtrágyapiac is megérzi, mert a gazdálkodók rossz pénzügyi helyzetben műtrágya-felhasználásaikat visszafogják. Ma mennyire jellemző, hogy a termelők anyagi okokból nem tartják be az agrotechnikai előírásokat?
- A termelők jelentős része szakmai szempontból nonszensz módon spórol a műtrágyával a pénzügyi nehézségek ellenére is. Ezért éppen azt a többlettermést nem érhetik el, amely a profitot hozhatná, miközben kimerítik a talaj tápanyagtartalékait. Ez elsősorban a foszfor- és a kálium-műtrágyákra igaz, amelyekből a gazdálkodók az 50-70 kilogrammos hektáronkénti igény legfeljebb egyharmadát-egynegyedét juttatják ki. Az IKR a műtrágyapiacon 30 százalékos részesedéssel bír, de ma nagyon kevés olyan viszontkereskedőről tudunk, aki azzal számol, hogy a gazdálkodóknak foszfor- és kálium-műtrágyát adhat el. Más a helyzet a növények gyors fejlődését serkentő nitrogén-műtrágyákkal, amelyekre a termelők jobban költenek, de tapasztalataink szerint így is csak a szükséges mennyiség kétharmadát vásárolják meg. Kétségtelen azonban az is, hogy e műtrágyák az idén 30-40 százalékkal drágultak, elsősorban a gázárak emelkedése és egyes gyártási kapacitási problémák miatt. A szlovákiai Vágsellyén működő Duslo műtrágyagyár például – amelynek termékeit az IKR forgalmazza – tavaly október-novemberben műszaki okokból szüneteltette termelését és ez a hazai piacon is kínálatcsökkenéshez vezetett.

- A „nonszensz spórolás” a vetőmaghasználatban is megmutatkozik, és ez hosszú idő óta visszatérő probléma. A tavalyi természeti csapások nyomán mennyire csökkent a minősített, fémzárolt vetőmagok iránti igény?
- A kukoricahibrid-termelésben ez nem lehet kérdés, mert a gazdálkodók a gyors leromlás miatt csak fémzárolt vetőmagokat vethetnek. A búzafajtáknál ugyanakkor drasztikus mértékben, 10-20 százalékra esett vissza a fémzárolt termékek felhasználási aránya, mivel a gazdálkodók zöme saját terméséből visszafogott, „sokadfokú” magot vet vissza a földekbe. Csehországban például ezt úgy akadályozzák meg, hogy a minősített fajták felhasználását az agrártámogatásokhoz kötik. Az előző kormánynál az IKR is lobbizott ezért, de nálunk e rendszert nem vezették be. A mai gyakorlatnak az a következménye, hogy a búzaminőség romlik és heterogénné válik. A 4-5 millió tonnás éves búzatermésből a gazdálkodók lassan nem tudnak kiállítani ezer tonnányi, egyöntetű minőségű árut, és ez az exportpiacokon rendkívül komoly hátrányokkal jár.
- A gabonaágazatban nem csak a minőségi hiányosságok okoznak gondokat, hanem az elharapódzó áfa csalások is. Ráadásul a visszaélések a teljes mezőgazdasági alapanyag-termelést jellemzik, ezért nem véletlen, hogy a közelmúltban a meghatározó agrár-érdekképviseleti szervezetek együttesen léptek fel a 25 százalékos áfa 5 százalékra csökkentéséért. Egyetértenek ezzel?
-  Igen, az áfát sürgősen 5 százalékra kellene csökkenteni, vagy a gabonaszektorban – ahogy például ezt Romániában megoldották – úgynevezett fordított áfa adózást kellene bevezetni. Az áfa csalások ugyanis mára hihetetlen méreteket öltöttek, és a legális piaci szereplőket teljesen ellehetetleníthetik. Megítélésünk szerint a 15-20 millió tonnás hazai éves gabonatermésből 5-7 millió tonna törvénytelen módon cserél gazdát és ennek 50-70 milliárd forint áfa vonzata van. Ebből a csalók 40-50 milliárdot tesznek zsebre, 10-20 milliárdot pedig visszaosztanak partnereiknek. Mivel így drágábban vesznek és olcsóbban értékesítenek, óriási „versenyelőnyt” élveznek. Úgy látjuk, a mai helyzetben a legális kereskedők zömének elment a kedve a gabona biznisztől: az azonnali (spot) piacon az áfa csalások sújtják őket, hosszabb távra pedig nem tudnak normális üzleteket kötni a vis maior esetekre vonatkozó, tavaly év végi parlamenti törvénymódosítás miatt.
- Az Országgyűlés a jogszabályi változtatásokat azért hozta, hogy a felvásárlók ne kötelezhessék fedezetvásárlásokra és egyéb kártérítésekre a termelőket, ha szerződéseiket előre nem látható külső ok (vis maior) miatt nem tudják teljesíteni. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) pedig – más cégek mellett – az IKR-t is bepanaszolta a versenyhivatalnál, mert az érdekképviselet szerint a társaság a törvénymódosítás ellenére is visszaélt gazdasági erőfölényével. Az IKR-nél mennyi vitás ügy robbant ki az elmúlt évi felvásárlási anomáliák nyomán?
- Hozzáteszem, a nyilvánosság előtt a Magosz is azt kommunikálta, hogy a vis maior ügyekben csak a becsületes termelők érdekeit kívánja képviselni, benyújtott panaszát pedig a versenyhivatal nem találta megalapozottnak. Természetesen mi sem vitatjuk, hogy a természeti csapások nyomán sok gazdálkodónak komoly kára keletkezett, de egyes termelők – főként a törvénymódosítás hatására – úgy gondolták, azt csinálhatnak, amit akarnak. Így többen döntöttek úgy, hogy vis maiorra hivatkozva nem szállítják le az egyébként megtermett, szerződésekben rögzített árumennyiséget, hanem másoknak drágábban értékesítik azokat. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) eközben sokszor úgy adta ki a vis maior igazolásokat, hogy a helyszínen fel sem mérte a tényleges károkat, hanem csupán a gazdálkodóktól kapott információkra hagyatkozott. Saját tapasztalataink szerint ráadásul egyes termelők még ilyen vis maior igazolásokat sem hoztak, hanem egyszerű akadályközléssel éltek vagy az IKR-nek semmilyen bejelentést nem tettek. Úgy gondoljuk, hogy a műholdtérképek alapján utólagosan is ellenőrizhető, kinek mennyi gabonája termett. A közokiratnak minősülő vis maior igazolásokkal kapcsolatban pedig a bűncselekmények gyanúja is felmerülhet, ha kiderül, hogy a termelők valótlan adatokkal operáltak. Az általunk vitatott ügyekben – amelyek összértéke mintegy félmilliárd forintot tesz ki - eddig két-három próbapert indítottunk, míg további 200 gazdálkodóval egyeztetünk. Megegyezésre törekszünk, és azt szorgalmazzuk, hogy a termelők idei gabonájukból törlesszék a tavaly le nem szállított árumennyiséget. Ha azonban néhány héten belül sem születnek megállapodások, kénytelen leszünk újabb pereket kezdeményezni.
- Egyelőre azonban még az is kérdéses, folytathatja-e egyáltalán működését az IKR. A céget finanszírozó bankok körében már tavaly bizalmi válság alakult ki és a hírek szerint a céget hitelező hat pénzintézet - a Raiffeisen, a CIB, az Erste, a K&H, az OTP és az MKB – az idén sem hajlandó megfelelő mennyiségű forrást nyújtani. Mi ennek az oka?
- A bankokra korábban sem az volt a jellemző, hogy közvetlenül jelentős részt vállaltak volna a mezőgazdaság finanszírozásában. Erre jók voltak nekik az integrátorok – mint amilyen az IKR is -, amelyek megkeresték és minősítették a termelőket, majd – a megfinanszírozott tevékenységek és szolgáltatások formájában – kihelyezték a banki pénzeket. E megoldás a pénzintézetek számára kényelmes volt, ha pedig egy-egy üzlet esetleg nem jött be, a „balhét” nekünk kellett elvinnünk. A gazdasági válság hatására azonban a bankok elzárták a pénzcsapokat, így a mai nehéz pénzügyi helyzetbe ők sodorták az IKR-t. Hiába mutatta ki 2009-ben az egyik legnagyobb hazai könyvvizsgáló tanácsadó cég, hogy a további finanszírozás lenne a jó megoldást, azóta már a harmadik szezont kezdjük el megfelelő mennyiségű forrás nélkül. A pénzintézetek egyszerűen kivéreztették az IKR-t.
- Most viszont úgy tűnik, mintha a bankok újra nyitnának az agrárium felé. Az FHB a hitelezés növelése érdekében a közelmúltban termőföldindexet állított össze, az OTP pedig a napokban indított kampányt az uniós SAPS támogatások több éves előfinanszírozására és előállt saját földérték-térképével is. Mi húzódhat meg a banki irányváltások mögött?
- Nem látom azt, hogy az agrárgazdaság finanszírozásában banki irányváltás következne be. A pénzintézetek továbbra sem kockáztatnak, és nem helyeznek ki nagyobb mennyiségben forgóeszköz- és más hiteleket. Az FHB nyilvánvalóan a földre, az OTP pedig a biztos SAPS támogatásokra épít fedezetként. Pedig a pénzintézetek egyre inkább hitelezési kényszerbe kerülnek, és más nemzetgazdasági ágazatokhoz képest a mezőgazdaság lehetne az egyik legbiztonságosabb hitelezési területük, hiszen a megtermelt árukra világszinten is egyre nagyobb szükség van.
- Az IKR helyzete is azt látszik bizonyítani, hogy a nagy hazai agrárintegrációk „csillaga” leáldozóban van. Az utóbbi évek eseményei – a Hajdú-Bét, a Carnex vagy a Bábolna felszámolása és eltűnése – is ezt igazolja. Ismerve a pénzügyi akadályokat, az IKR-nek milyen esélyei vannak a túlélésre?
- Már döntöttünk arról, hogy kettéválasztjuk a céget. A kisebb forrásigényű gép- és alkatrész-kereskedelem, illetve szervizszolgáltatás az anyavállalatnál – az IKR Zrt.-nél – marad, míg a nagyobb finanszírozást követelő vetőmag-, a műtrágya- és a növényvédőszer-kereskedelmet az IKR száz százalékos tulajdonában lévő, újonnan létrehozott IKR Agrárcentrum Kft. veszi át. A kft. értékesítéséről intenzív tárgyalásokat folytatunk a cseh Agrofert csoporttal. A vállalat fő tulajdonosa, a „magyar gyökerekkel” is rendelkező Andrej Babis a korábbi csehszlovák privatizáció idején több vegyi üzemet vásárolt, és azokat mai is sikeresen működteti. Az Agrofert érdekeltségébe tartozik például a már említett, vágsellyei Duslo műtrágyagyár is. Ha az Agrárcentrum Kft.-t a tőkeerős Agrofert megveszi, saját forrásaival, illetve bank- és áruhitelekkel finanszírozni tudja majd az inputanyag-kereskedelmi tevékenységeket. Bízunk benne, hogy ez esetben a többi beszállító és szolgáltató is hozzáteszi majd saját forrásait a kft. működéséhez. Ez esetben az IKR újra komoly versenytársa lehet a hazai agrárintegrátori piacon meghatározó nádudvari KITE Zrt.-nek és a feltörekvő Cargill Magyarország Zrt.-nek is.
- A hírek szerint azonban az IKR kettéválasztásához még különböző banki, szállítói és állami hozzájárulásokat is be kell szerezni. Hol tart ma ez a folyamat?
- A banki, a beszállítói és az állami hozzájárulások azért kellenek, mert a hiteleket és a kötelezettségvállalásokat is meg kell osztani. A pénzintézetek és a szállítók beleegyezését nagyjából már beszereztük, most pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium jóváhagyására várunk. Arra számítunk, hogy egy-két hónapon belül minden engedély meglesz. A minisztériumi beleegyezésre azért van szükség, mert az IKR az előző kormány idején 6 milliárd forintos MFB-hitelt vett fel 80 százalékos állami készfizető kezességvállalás mellett. Mai pénzügyi gondjainkhoz az is hozzájárul, hogy a bankok e forrás zömét korábbi hiteleink törlesztésére forgatták be, így tevékenységeink finanszírozására csak részben használhattuk fel az állami hitelt. Egyébként az Agroferttel arról is tárgyalunk, hogy ha elhúzódnak az engedélyezési eljárások, először résztulajdonosként az IKR Zrt.-be lépnek be, és a cégszétválasztás csak később történne meg.
- Miközben az IKR ma leszállóágban van, akadnak az agráriumban olyan hazai befektetők, akik saját kiterjedt agrárvállalkozásokat építenek. Ilyen például Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, aki a Bonafarm csoport körül – a Pick Szeged Zrt.-vel, a Sole-MiZo Zrt.-vel, a Dalmand Zrt.-vel vagy a Bóly Zrt.-vel - egyre szélesebb hálózatot hoz létre. Bár az IKR-nek és a Bonafarmnak nincsenek közös agrárvállalkozásai, hogyan ítéli meg Csányi Sándor agrárgazdasági szereplését?
- Csányi Sándor saját birodalmat épít, teljes vertikummal. Gazdasági szempontból üdvözlendő, ha az agrárgazdasági vállalkozások ilyen befektetők kezébe kerülnek, mert versenyképességük nemzetközi összehasonlításban is javulhat.
- Ugyancsak jelentős befektetőként tartják nyilván Leisztinger Tamást, aki az Aragóval korábban a Pick-ben is tulajdonos volt, most pedig – a Forrás Nyrt.-n keresztül – az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. köré szervezi agrárérdekeltségeit.
- Csányi Sándor és Leisztinger Tamás üzleti filozófiája alapvetően eltér egymástól. Míg előbbi szakmai alapon, teljes vertikumú birodalmat igyekszik kialakítani, utóbbi az agrárszférában is tipikus pénzügyi befektetőnek számít. Leisztinger Tamás üzletet keres: ha ilyet talál, befektet, a megfelelő pillanatban pedig eladja érdekeltségeit.
-  Ha a tervezett átalakulást végre lehet hajtani és az Agrofert csoportot sikerül befektetőként bevonni, milyen szerepet tölthet be az IKR az idén az agrárintegrátori piacon?
-  A gépforgalmazás az IKR Zrt.nél - banki függőség nélkül – nyereséges lehet, az Agrofert pedig tulajdonosként biztosíthatja az inputanyagok termelői kihelyezéséhez szükséges forrásokat. Így az IKR az ősztől újra teljes erővel kapcsolódhat be az agrárfinanszírozási piacba. A korábbi 120 milliárd forintos éves árbevétellel szemben az idén 50 milliárd forint körüli összforgalommal számolunk.