A megye mezőgazdasági szereplőinek halmozott hátrányát jelenleg és a jövőben sem lesz képes teljesen kompenzálni sem a területalapú támogatás, sem az egyes évjáratok konjunkturális értékesítési helyzete – mondta az Új Néplapnak Székely László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Agrárkamara titkára. Szerinte a termelők legfőbb gondja a termelés folyamatos finanszírozása.

Az elmúlt évhez hasonlóan idén is a csapadék volt az a tényező, amely leginkább befolyásolta az ágazat megyei helyzetét, ugyanis a tavalyi példa nélküli ár- és belvíz után idén – e természeti körülmények következményeiként – áthúzódó hatások érintették negatívan a gazdálkodókat – kezdte Székely László. Mint mondta, jelentős problémaként jellemezte és alakította a megye szántóföldi növénytermesztését a belvíz, annak folyományaként a tavasszal is művelhetetlen területek nagysága, valamint a nyári hónapokban jelentkező csapadékhiány. Tavasszal több mint 10 ezer hektárt borított belvíz, e területeket ebben a gazdasági évben kultúrnövénnyel hasznosítani a legjobb esetben is csak ősszel tudták a termelők. A vízborítás, illetve tartós víztelítettség ezen túl több évre ható szakmai és költségkövetkezménnyel is járt, az egész éves gazdálkodást meghatározta. Más tájegységek, leginkább a dunántúli megyék gazdálkodóihoz képest versenyhátrányba kerültek a természeti károkkal visszatérően érintett alföldi, megyebeli termelők.
Az áprilisban tapasztalt meleg, erősen szeles idő a talajok felső rétegét, a vetőágyat kiszárította. A gépek által a mélyebb rétegekből a felszínre hozott nyers, nedves talaj rövid idő alatt nehezen megmunkálható röggé vált, s az elkészített vetőágy minősége sok esetben elmaradt az optimálistól. A talaj-előkészítés, a vetés, valamint a további agrotechnikai műveletek elvégzésekor pedig szakmai kényszerek domináltak – hangsúlyozta a szakember.
Székely László elmondta: az aktuális munkák végezhetőségét, minőségét, s nem utolsósorban a termelés szerkezetét érintő, optimálistól eltérő kompromisszumos megoldások a Közép-Tisza vidékén, a Kunságban és a Tiszazugban és a Jászsági termőtájon sem voltak ismeretlenek.
Az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy a nyári érésű kultúráknál legfeljebb közepes termésre, az őszi érésű növények esetén azonban ennél jobb terméskilátásra lehet számítani. Különösen a magas terményárak és a kevesebb termésmennyiség okán, gond nélkül lehetett a nyári érésű gabonákat értékesíteni, zavar – a piac leállása miatt – e téren csak kora ősszel jelentkezett. Az év egészében az olykor megtorpanó keresleti piac és magas árak jellemezték mind a nyári, mind pedig az őszi termések, termények felvásárlási, értékesítési helyzetét. Mindezek mellett és ellenére a tavaszi belvízhelyzet, valamint a csapadékmentes nyári időszak egyenes következményeként a megye szántóterületének jelentős részén csökkent a terméshozam, és jellemzővé vált a talajműveletek optimálistól való elhúzódása. Ezért kijelenthetjük, hogy a megye mezőgazdasági szereplőinek – a vázolt agro-ökológiai kitettségéből következő – halmozott hátrányát jelenleg és a jövőben sem lesz képes teljesen kompenzálni sem a területalapú támogatás, sem pedig az egyes évjáratok konjunkturális értékesítési helyzete – fogalmazott a titkár.
Szólt arról is, hogy az állattenyésztést tekintve sajnos fennmaradtak azok a kedvezőtlen tendenciák, melyek az állománycsökkenést előidézik.
A megye agrárvállalkozásainak gazdálkodása, annak eredménye vagy eredménytelensége szempontjából a termelési mutatók, értékesítési árak mellett meghatározó jelentősége a Közös Agrárpolitika keretében biztosított európai uniós és nemzeti támogatásoknak van – jelezte Székely László. Hozzátette: a területalapú támogatás a növénytermesztési ágazatokat hozta versenyképességi, jövedelmezőségi előnybe. A tavalyról áthúzódó problémák sajnos az idei gazdasági évre is – mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonatkozásában – rányomta bélyegét, legfőképpen a területkiesés, ezen területek újbóli művelésbe vonásának többletköltségei, illetve a magas takarmányárak miatt. A termelők legfőbb gondja a titkár szerint a termelés folyamatos finanszírozása. Akinek nincs tartaléka, az a vis maior hitelben, illetve forgóeszköz-kölcsönben bízik, viszont ha a bank nem látja biztosítottnak a törlesztést, akkor nem ad pénzt. Így az első igazi mentőövet október 16-ától a SAPS támogatás 50 százalékos előlegének folyósítása jelenti.