Bár éppen vége a hosszú téli menyhalfogási szezonnak, nem árt egy recepttel felhívni a figyelmet a folyóvízi „menyusokra”, amelyek – egyetlen édesvízi tőkehalként – igazi ínyencszámba mennek.

A recept önmagában nem különleges, hiszen nem tér el a többi rántott halas ételtől. A különbséget és a kuriozitást a menyhal-alapanyag adja. És nem csak azért, mert a menyhal nehezen beszerezhető (fogható), hanem azért is, mert speciális tőkehalas íz világával más édesvízi halakhoz nemigen hasonlítható. A menyhalas ízt talán úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy a tengeri halakat juttatja eszünkbe, de jóval enyhébb intenzitásban.
Külön kell foglalkozni a menyhal előkészítésével, mert a feldolgozáshoz nem árt egy kis előismeret. A halakat mindenképpen nyúzni kell, mert a nyálkás bőr megtisztíthatatlan. A bőr a nyaknál körbevágva egy mozdulattal lehúzható, de vigyázni kell, hogy a has oldali vékonyabb részek ne szakadjanak vele. Ezután a halakat kétoldalt érdemes lefilézni. A gerinc melletti és a farok rész szálkamentes, elől viszont a hús vékony bordaszálkás. Ezeket filézéskor érdemes óvatosan kikerülni, hogy teljesen szálka nélküli húshoz juthassunk. Vigyáznunk kell azonban, mert a bordaszálkák két sorban állnak, ezért a jó filézés dupla figyelmet érdemel. A has oldali rész legelején elhelyezkedik még egy hosszabb, egymagában álló szálka is, amelyet szintén érdemes késsel kimetszeni.
Az így kapott filéket sózzuk, kisebb darabokra vágjuk, panírozzuk és kisütjük.
Bármilyen kedvelt és megszokott köret felszolgálható hozzá.
Hozzávalók négy személyre:
- négy darab, 30-40 dekagrammos élősúlyú menyhal
- só ízlés szerint
- liszt
- zsemlemorzsa
- tojás
- olaj