Összesen hat prioritás – a tudásátadás és innováció, a versenyképesség fokozása, az élelmiszerlánc megszervezése, a mezőgazdasági és erdészeti ökoszisztémák helyreállítása, az erőforrás-hatékonyság és a szegénység csökkentése – érvényesülne a Közös Agrárpolitika (KAP) vidékfejlesztési (kettes) pillérében 2014-2020 között – derül ki az Európai Bizottság (EB) közelmúltban közzétett, KAP-reformról szóló rendelettervezetéből. A tagországok – elsősorban a fiatal gazdák, a kisüzemek, a hegyvidéki területek, a rövid ellátási láncok és az agrár-szerkezetátalakítás számára – „tematikus alprogramokat” is kijelölhetnének. Magyarország továbbra is évi mintegy 543 millió eurós átlagtámogatást használhatna fel, de ennek 10 százaléka a későbbi EB-döntésektől függően veszélybe kerülhet. A forrásokat 50 százalékban történelmi bázison, 50 százalékban új „objektív kritériumok” alapján osztanák fel, miközben megszüntetnék az eddigi tengelyeket, helyettük pedig intézkedéscsoportokat alakítanának ki. Az EB 50-100 százalékos társfinanszírozást nyújtana, míg más esetekben maximális fix összegeket határozna meg. Az új vidékfejlesztési politika alapvetően az eddigi támogatási jogcímeket viszi tovább, de az éghajlatváltozási alkalmazkodás és az erdészet hangsúlyosabb szerepet kap, a mezőgazdasági kockázatkezelés pedig teljesen új elemként jelenik meg. A tagállamoknak a források legalább 25 százalékát az éghajlatváltozási hatások kivédésére, minimum 5 százalékát az átalakuló LEADER-re, legfeljebb 10 százalékát a kedvezőtlen természeti adottságú térségekre kellene elkülöníteniük, egyébként a felhasználásban szabad kezet kapnának. A bizottság vidékfejlesztési rendelettervezetét Jogi esetek című rovatunkban teljes terjedelmében közöljük.

A jogszabályi javaslat a hat prioritáson belül számos további, fontosnak tartott szempontot határozna meg a KAP vidékfejlesztési politikájában 2014-2020 között. Így például a tudásátadáson belül követelményként jelenne meg az „egész életen át tartó tanulás” a mezőgazdaságban, a versenyképesség-fokozási elképzelések között pedig a szerkezetátalakítás vagy a generációs megújulás. Az élelmiszerlánc megszervezésének része lenne a termelői integráció és a mezőgazdasági kockázatkezelés támogatása, míg az ökoszisztémák helyreállítási törekvéseiben a biológiai sokféleség, illetve a talaj- és a vízgazdálkodás kapna szerepet. Az éghajlatváltozási alkalmazkodást könnyítő erőforrás-hatékonyságot például a megújuló energiaforrások felhasználása javítaná, a szegénység elleni fellépést pedig az új vidéki kisvállalkozások létrehozása segítené.
A bizottság úgynevezett tematikus alprogramok beépítésére is lehetőséget nyújtana, amelyek a tagállamok különös jelentőségű szükségleteivel foglalkozhatnának. Ilyen lehetne többek között a fiatal mezőgazdasági termelők, a kisüzemek, a hegyvidéki területek, a rövid ellátási láncok vagy a szerkezetátalakítás támogatása. Az agromonitor.hu információ szerint az EB a tagországokat egyes területeken – például a fiatal gazdáknál és a rövid ellátási láncoknál - kifejezetten arra ösztönözné, hogy intézkedésrendszereket hozzanak létre, amelyekkel több helyről is célzott forrásokat folyósíthatnának.
A vidékfejlesztési támogatások alapesetben nem csökkennének a 2007-2013-as, mostani hétéves költségvetési ciklushoz képest, amelyben Magyarország összesen 3,8 milliárd eurós uniós támogatást vehet igénybe. Ez átlagosan mintegy 543 millió eurós éves forrásnak felel meg, de a tényleges évenkénti felhasználás a pályáztatástól és a pénzlehívás ütemétől függ. Az eddigi háttértanulmányok szerint a vidékfejlesztési kasszát 2014-től 50 százalékban történelmi bázison, 50 százalékban új „objektív kritériumok” alapján osztanák fel, de ez utóbbiakat az EB csak később alakítja ki. A bizottság az évenkénti alapösszeghez képest várhatóan „plusz-mínusz” 10 százalékos eltérést tesz lehetővé, de az előzetes információk szerint olyan objektív kritériumokat állapítana meg, amelyek Magyarország számára nem kedveznek. Ezért elképzelhető, hogy az igénybe vehető keret – a 10 százalékos negatív mozgásteret figyelembe véve – évi 54 millió eurónak megfelelő összeggel mégis csökken. Ugyanakkor Brüsszel lehetővé tenné, hogy a tagállamok a közvetlen kifizetéseket tartalmazó első pilléres támogatásaik legfeljebb 10 százalékát a vidékfejlesztésibe csoportosítsák át.
Az új kettes KAP-pillérben megszűnnének az eddigi „támogatási tengelyek”, helyüket pedig intézkedések, intézkedéscsoportok vennék át. A bizottság ezekhez különböző mértékű, 50-100 százalékos társfinanszírozást nyújtana, más esetekben pedig – például az agrár-környezetgazdálkodásnál, az állatjólétnél, a szaktanácsadásnál vagy az élelmiszer-biztonsági rendszereknél - fix összegű, maximális támogatást határozna meg. A konkrét mértékeket a szabályozási elképzelések „I.-es melléklete” tartalmazza, amelyet a rendelettervezet részeként „Jogi esetek” című rovatunkban közlünk.
A tagországok az uniós pénzeket vidékfejlesztési tervek alapján használhatnák fel, amelyek végrehajtását azonban az EB az eddigieknél komolyabban venné. A bizottság egyrészt úgynevezett közös stratégiai keretrendszert (CSF) dolgozna ki, amelyben a különböző uniós alapok – tehát az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) mellett például a kohéziós és a regionális alap – fő célkitűzéseit rögzítené. A testület a CSF-re építve minden tagállammal partnerségi szerződést kötne, majd ezt követhetné a vidékfejlesztési tervek elfogadása. Ez utóbbiaknak a CFS, az EU 2020 stratégia és a partnerségi megállapodások együttes előírásainak kellene megfelelniük. Egyes információk szerint Brüsszel a tagállami pénzkeretek 5 százalékáig tagországi tartalékot is képeztetne, amely csak akkor válna felhasználhatóvá, ha a 2017-re és 2019-re tervezett ellenőrzéseken bebizonyosodna, hogy az uniós pénzek a kitűzött céloknak megfelelően és időarányosan hasznosultak.
Az új vidékfejlesztési politika lényegében az eddigi támogatási területeket viszi tovább, de az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az erdészet hangsúlyosabb szerepet kap. A tagállamok a pénzeket általában szabadon használhatnák fel, de a rendelettervezet azt konkrétan előírná, hogy teljes támogatási keretük legalább 25 százalékát az éghajlatváltozási alkalmazkodásra, legfeljebb 10 százalékát a kedvezőtlen természeti adottságú térségekre, minimum 5 százalékát az átalakuló LEADER-re fordítsák. Ez utóbbi továbbra is az EMVA-hoz állna a legközelebb, de itt más uniós alapokból is pénzeket lehetne szerezni, sőt a működéshez szükséges források akár meghatározó hányadát is azokból lehetne biztosítani az EMVA helyett.
A tervek szerint a hegyvidékeken vagy kedvezőtlen természeti adottságú térségekben gazdálkodók éves területalapú kompenzációt kapnának többletköltségeik és alacsonyabb jövedelmük miatt. A nem hegyvidéki térségeknél azonban a támogatás feltétele lenne, hogy a használt mezőgazdasági terület legalább 66 százaléka rossz vízelvezető képességű legyen, túl hűvös vagy túl száraz, esetleg túl nedves térségben helyezkedjen el, a földeket sekély gyökérzóna, sós vagy savas talaj, illetve legalább 15 százalékos lejtés jellemezze. A mai KAT támogatású területek szubvencionálása 2014-2017 között fokozatosan megszűnik.
Teljesen új elemként jelenik meg a vidékfejlesztési pillérben a mezőgazdasági kockázatkezelés, amelynek részeként a termény-, állat- és növénybiztosításokhoz, illetve az állat- és növénybetegségek vagy a környezeti események ellen létrehozott kölcsönös kockázat kezelési alapokhoz járna támogatás. Harmadik eszközként a gazdálkodók stabilizáló forrásokat is kaphatnának, ha jövedelmük a természeti csapások nyomán több mint 30 százalékkal esik vissza. A biztosítási díjakhoz, illetve a támogatható költségekhez általános esetekben 65 százalékos uniós támogatás társulna.