Egy friss tanulmány szerint eltúlzott fogyasztásunk a vízkészletek csökkenésére is drasztikus hatással van: 1 liter palackozott víz előállításához átlagosan 9 liter vizet használunk el, illetve összességében 140 liter vízre van szükség egy csésze kávé élvezetéhez – hívja fel a figyelmet az európai államok pazarló erőforrás-használatára Föld Barátai nemzetközi hálózat és hazai szervezete a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ).

Az Európai Parlamentben (EP) a Föld Barátai (Friends of The Earth) nemzetközi környezetvédő szervezet és Fiona Hall EP-képviselő szervezésében kétnapos konferencia kezdődött Európa erőforrás használatáról és ennek hatásairól. A konferencia apropójaként szolgál az Európai Bizottság által közelmúltban kiadott „Útiterv egy erőforrás hatékony Európa felé” című jelentés, illetve a Föld Barátai és a Fenntartható Európa Kutató Intézet által közösen készített és a múlt héten megjelent „Vízkészleteink kizsákmányolása”című tanulmány is.
„Európa a neki méltányosan jutó résznél többet használ a világ vízkészleteiből és ennek nagyon súlyos következményei mutatkoznak azokban az országokban, ahol a vízkészletek kezdenek egyre szűkösebbé válni” – fejtette ki Ariadna Rodrigo, a Föld Barátai Európa erőforrás-használati kampányfelelőse kifejtette. Szerinte Európa magas vízfogyasztásának jelensége mögött az általunk folytatott életvitel, a magas fogyasztás áll. Az egyetlen lehetséges válasz a fogyasztásunk átfogó csökkentése, valamint az erőforrások használatának mérése. Ennek érdekében az életminőséget kell a középpontba állítani, mintsem folytatni a természeti erőforrások túlfogyasztását – hangsúlyozza.
A tanulmány szerzői felszólítják az uniós tagállamok kormányzatait, hogy kezdjék el mérni Európa erőforrás használatát, melyre a víz, föld, anyag és szénhidrogén lábnyom alkalmazását javasolják, és kifejtik, hogy a fogyasztás csökkentése érdekében konkrét célszámokat is meg kell határozni ezen a téren. A víz lábnyom a közvetett vízhasználatunkat is tartalmazza, mely sokkal nagyobb, mint amennyit tisztálkodásra, táplálkozásra, környezetünk tisztítására közvetlenül igénybe veszünk. A tanulmány kiemeli azt is, hogy kevés figyelmet szentelünk a gyártási folyamatok által a helyi lakosságra, illetve a helyi környezetre gyakorolt hatásokra, és példaként bemutatja a lítium kitermelés vízhasználatának következményeit Chilében. Magyarországon e témában mindenkinek a vörösiszap-katasztrófa és a tiszai ciánszennyezés juthat eszébe. Hazánknak is létfontosságú a vízkészletek óvása és megbecsülése, elég, ha a nyári aszályos időszakokra, vagy ezekre a tragikus környezetszennyezési esetekre gondolunk. Kolontár esete azt is megmutatta, hogy a magyar kormánynak is gondoskodnia kell a természet megfelelő védelméről, és lépéseket kell tennie a természeti erőforrások fogyasztásának csökkentése érdekében.
„Egy olyan világban, melyet az erőforrások végessége és az élőhelyek sérülékenysége jellemez, át kell gondolnunk a fogyasztásunk, a gazdasági növekedés és a jólét közötti kapcsolatot” – tette hozzá Fazekas Gábor, a Magyar Természetvédők Szövetségének kampányfelelőse. Értékrendszerünk helyrebillentésére van szükség; nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk az egészségünknek, a természet védelmének, a családunkkal és barátainkkal töltött időnek – állítja. Egyéni szinten anyagi fogyasztásunk csökkentésével, tudatos választásokkal, például az alumíniumdoboz csomagolás kerülésével és környezettudatos életmóddal sokat tehetünk. Közösségi szinten támogatnunk kell az erőforrás hatékony koncepciók társadalmi szintű alkalmazását, mint amilyen például az MTVSZ által kidolgozott Éghajlatvédelmi törvény a fenntartható társadalomért. A kormány felelőssége pedig az, hogy a törvény erejével is segítse az erőforrásokkal történő hatékony, takarékos és felelős gazdálkodást, illetve az előző évek szintjén biztosítson pénzügyi forrásokat a környezetünk védelméért küzdő, a tervezett radikális elvonások és csökkentések miatt az összeomlás szélére kerülő civil szervezeteket – nyomatékosította.